Egy csendes környéken a rutinszerű kutyasétáltatás a fajok közötti rendkívüli kapcsolat hátterévé vált. Egy kutyatulajdonos nem is tudta, hogy a kiskutyájával való napi séta felkelti egy apró szemlélő figyelmét – egy kedves Mika cica.
A kutyák, a megszokott lények kiszámítható ütemtervet követnek napi sétáik során. Mika számára azonban volt valami különleges egy bizonyos kutyában. Miközben a kutya, Mila és gazdája belemerészkedett tipikus napi rutinjába, Mika, az érzékeny kóbor tagadhatatlan lelkesedéssel közeledett. Mika halk, de erőteljes üzenetet közvetített gyengéd szippantásokkal, gyengéd orrokkal és játékos dörzsöléssel: a társasági vágyat és a törődést.
Mika három hónapon keresztül minden nap előbújt a bokrok közül, elbűvölve a kutyát és gazdáját. Felvette a rutinunkat; ismerte a menetrendünket; Amikor Mila kimegy sétálni, csak felbukkant – mondta a nő. Amint kisétáltunk, kiugrott a bokrok közül, és követni kezdett minket.
Úgy tűnt, hogy egy tagadhatatlan mágneses vonzalom húzta a cicát a kutya felé, és olyan köteléket hozott létre, amely felülmúlja az állatok szokásos viselkedését. Ami véletlen találkozásnak indult, az a közös szeretet mindennapi rutinjává vált.
Mika azonban nem került a gazdi közelébe, mivel elég vad volt, és addig nem volt emberek közelében. Végül elfogadta a kesztyűs érintést, ételfelajánlást és egy esélyt egy új otthonra, ahogy az időjárás hidegebbre fordult.
Mika varázsa új magasságokat ért el, amikor a kóbor cica követte a kutyát és gazdáját hazafelé. A kutyatulajdonos nem tudott ellenállni ennek a kitartó macskaféle csábításának, meleg meghívást intézett Mikához, és megalkotta a mennyei gyufát.
Az otthonon belül Mika és Mila kimondatlan kapcsolatot alakított ki. Együtt játszanak, egymás mellett fekszenek, nyalnak és ápolják kapcsolatukat. Ami egy rutin kutyasétáltatás során egy egyszerű megfigyelésnek indult, az a barátság szívmelengető meséjévé változott, bizonyítva, hogy néha a legváratlanabb kapcsolatok vezetnek a legmélyebb kötelékekhez.